A B1 blog gasztro rovata



Marhahúsleves, életben elbeszélve

Miért zabálták Gubcsákot a nők

2015. június 03. - Tardosj

Gubcsák úr nem volt szép ember, orra gomba, feje bősz, haja alig, szája ferde. Gondolatban sem volt csábító: magasról tett a fehusleves0.jpgstőkre, verset szavalni nem tudott, és ha valaki társaságban Bachot emlegette esetleg, ez a Gubcsák csak nézett, aztán közölte, hogy a focihoz ő nemigen ért. Akkor biztos pénze volt, mondanánk egyből, de nem: Gubcsáknak csak egy szoba-konyha jutott, az is Újpesten, ami szoba-konyhából is majdhogynem semmi.

Akkor hogy lehet, hogy ezt a Gubcsákot zabálták a nők?

Hát, mert Gubcsák úgy érlelt, ahogy egy költő költ, ahogy egy festő fest, vagy, teszem azt, ahogy egy Johann Sebastian egy a-moll preludiumot csak úgy a fáskamrában összerak. Nem volt trükkje. Nála rendre lányok remegtek vasárnap délután a levesestányérok felett, pont, mint a szamóca, mikor a méhszárny rebegteti, szoknyájukon langymeleg csík volt a nyár, harisnyájuk csupa elektromosság, és mire Gubcsák leszűrte a zöldséget, és egy fehér porcelánon, mosolyogva eléjük rakta a külön szedett marhahúst francia mustárral és ecetes tormával, ezek a lányok már eldöntötték, hogy ők inkább a konyhára bolsojista balettosként

husleves_1.jpg

rontó Gubcsákot eszik meg. Szopogatják ki belőle a velőt. Nyalogatják le a csontjáról a húst.

Pedig mi volt abban a levesben?

Egy fél napra feltett, átforrázott marhalábszár,

némi belsőség,

meg sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé, 1 közepes fej hagyma, 2 gerezd fokhagyma, 10-15 szem bors,

1 körömnyi cseresznyepaprika, 1 csapott mokkáskanál sáfrányos szeklice, 1 csokor petrezselyem

de persze ez a leves nem rittyentve, és semmiképp se FŐZVE volt. Gubcsák érlelt, számító mód akár két napig is táncoltatta a gázlángot a fazék alatt, és (hogy az időt elüsse) pajkosakat képzelt közben – mert aki arra, ahogy a lángnyelv azt a piros fazekat cirógatja, és teszi boldoggá becézéssel csupán, majd hergeli még pirosabbra és pirosabbra, pajkosat nem gondol, szakács sem talán. Így tehát nem csoda, hogy a Gubcsák levese romantikusakat muzsikált a szájban, a merőkanál összes koccanása pedig úgy hatott, akár egy-egy picike, női szívekre célzott haiku első sora, amiben szerepel a „csillog” szó, meg az, hogy „mackós méz”. 

A többi dolgokban, miket aztán Gubcsák ezekkel a lányokkal művelt a délután folyamán, olykor egyenest a konyhapulton, levesestálba lógva, maradék zellerek között, már ennyi romantika nem volt.

Nem nagy dolog.

Van ilyen.

husleves.jpg

Szóval volt ez a Gubcsák Újpesten (ahol persze ismerte a kolbászos és a pék, de még a hentes is előre köszönt neki), elpancsikolt a világában úgy 58 évet, útját rúzsnyomok és lefejtett bugyik szegélyezték, aztán megszeretett egy lányt a sok közül, elvette feleségül, madárcsicsergésben lelegeltek együtt még húsz év boldogságot, majd egy nap fogta magát, és mosolyogva meghalt mind a kettő.

Utoljára Gubcsák szegyből főzött levest. A felesége (öregségére is égővörös hajú, és mosolypogácsás) puszit adott Gubcsáknak.


husleves_szindbad.jpg

Van ilyen ezer. Nem nagy dolog. Vagy az lenne? Nem is tudom. Nem is tudom, miért mondtam el.

 

kurtvonnegutemailcíme

A bejegyzés trackback címe:

https://b1gasztro.blog.hu/api/trackback/id/tr927513366

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.