A B1 blog gasztro rovata



A tárcsa evangéliuma

2015. július 02. - Tardosj

Hogy a szakácsmesterségnek szentségei és kegytárgyai vannak, csak a szőröstalpú mekisták és a freudi analitikusok tagadhatják. A tárcsa például, nem hiába glórialakú, minimum, hogy a jóisten ajándéka. Mondjon ugyanis valaki még egy olyat, hogy mezőgazdasági termelőeszközből meglegyen a parasztember grillcucca! Naná, hogy nem tud senki, pláne, kik azt sem sejtik, mi fán terem a kuktakatekizmus.

A glória (tárcsa) sütésre talán a legalkalmasabb nyári szerszám.
tarcsa2.jpg

Oké, nyilván nem egészen túra- vagy strandkompatibilis, mivel természete nehéz (akár az atyának), és fogásra hatalmas (mint a fiú meg a szentlélek), de megvan az a jó tulajdonsága, hogy azok, kik a grillhez (wait for it:) sültbolondok és zsírhülyék, a használatában igen könnyen eligazodnak. (Bár erről még a Mindenki szakácskönyve is mélyen hallgat. Vajon miért? Nyilván a grill-lobbi az oka!)

Na most: a tárcsa, mivel telt- és elfedőeszköz, hátránya, hogy a sültjeink nem lesznek elsittelve, ízük koromtalan lesz, de aki egy baráti, becsiccsentett kerti parti után volt már rosszul a füssté lett karaj utánozhatatlan ízétől, és adta ki egy órával később bensejét a kert végén imádkozva, ezt talán nem is bánja annyira. Nem a grill ellen szólunk: aki ért hozzá, tudja, milyen szénné égetett mócsingokra képes a magyar. Ellenben a tárcsa (glória) sem kell csak a zsírról szóljon, hiába állítják egyes körmönfont lelkek. A közepe ugyanis pont ezért formáz pofás kis tárolót: a zsiradék ebbe folyik bele, hogy a hús aztán, a tárcsa szélén egyensúlyozva egyesüljön a bélpoklos szentek örök dicsőségével.tarcsa1.jpg

Két megfontolandó dolog van a tárcsázás során: az egyik a tárolás, a másik pedig a pác. A tárolás szintén macerás ügy (mint a szent dolgok általában). Be kell zsírozni használat után a holy-hardvert, így (használat előtt) a kizsírozás litániáival telik majd el néhány félóra. Forró víz, és úgynevezett dörzsi kell – azért, hogy a régi zsír húsunkat meg nem bántsa. Mert az nem jó, á nem.

 

Aztán, ha ezzel megvagyunk, a pác: mivel a tárcsa a tűz fölött pokoli forrósággal szolgál, a pác könnyen kozmál. A pác eltávolítása tehát minimum tömbérdek: mi kevés hagymával, a húsba (ami legyen mondjuk egészen kicsit kiklopfolt karaj) belenyomkodott, kicsi, egész fokhagymákkal, némi korianderrel és jó sok borssal dolgozunk, a húsokat pedig magos mustárral kenjük fel. Azonban! sütés előtt a hús kiszedésre kerül, papírtörővel leszárogatás indul ellene, majd egy fél órás, szobahőmérsékletű pihentetés után kerül a glóriára (tárcsára) fel. A tűz erősségétől függ, meddig marad ott, de a lényeg, hogy a közepe szaftos legyen, a külsején pedig olyan szentréteg, hogy roppanjon a lelke, ha elvágjuk, és a kiszabadult gőzök örömmel tempózzanak a mennyországba fel.

Mellé meg lecsó legyen, az isten szerelmére, jó?

 

kurtvonnegutemail

A bejegyzés trackback címe:

https://b1gasztro.blog.hu/api/trackback/id/tr597589958

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Spiritmonger 2015.07.03. 10:58:56

A tárcsa nagyon nagy találmány. a szélén sülnek a szelet húsok, a közepén pedig egy egyveleg hagymából, fokhagymából, lecsóból, szalonnából, gombából, kolbászból, apróhúsból, krumpliból. Nagy előnye, hogy nehéz feldönteni, így mérsékelten balesetveszélyes csak.

báró Csekonics 2015.07.03. 13:19:28

@Spiritmonger: ...további előnye, hogy aki ezen is el tudja rontani, az vagy nagyon mellélőtt az alapanyagot illetően (mert azért ilyen is van), vagy menthetetlenül béna.
Olyan a tárcsa a kezdő sütögetőnek, mint a rostélyos a kezdő 'steak-ezőnek' nehéz elhibázni.