A B1 blog gasztro rovata



Aznap piros lábosba öltözött

2015. július 20. - Tardosj

- Pöff, pöff – közölte a pacal, aki piros lábosba öltözött, vagyis az én pacalom, és szívem szerint válaszoltam volna, betűvelővel megtöltve az arcomat simogató gőzbuborékot, hogy igen, apuka, igazad van, pöff, mert van ám élet, pöff, mert van ám zsiványság, nem csak elválás van, meg rossz levesek, meg eső az utcán és budai pestszag, pöff, és ez az élet, ami most van, egyen meg a fene: jó, mert vagy te, apuka, aki piros lábosba öltöztél az én ünneplésemre, és vörös vagy, mint az atyaúristen szakállában a télire elcsimbókosodott eper, és fűszeres vagy, mint egy jó dugás, olyan délutáni, mikor a por a redőnyön keresztülpislogó napsugarakkal pogózik, az ágy pedig romantikusat nyikorog, egy Nick Cave-et, mondjuk

pacal_p2195105.JPG

és már a betűtípust is kiválasztottam, amivel a pacalcúgot majd válasz gyanánt telefúvom, comic sans, mert vicces az egész, hogy a franc közepén, elhavazva, mikor bizony a szar is szar, jön apuka, a pacal, és hátba vereget, és belém kóstol mikor belékóstolok, és ahelyett, hogy én szórnám meg pirospaprikával, mert apám, aki apuka apja is, nem szokta, hiába kérem, szóval apuka érkezik, a szájamba, és belülről, konkrétan jobbról, a szívem helyén ő csípőz tele, hogy mit nyavalygok, pöff, pöff, vagyok én is, ő is van, és mindegy is, hogy melyikünk melyik, mert amíg egymásnak vagyunk, addig lesznek ízek, lesz a csülökbetétnek nyelvre tapadása, lesz csámcsogás, sör, a ragadós szaftnak háromszor nyelése, pöff, pöff, pöff, az anyád szemit, mi kell még, vidám és piroslik a mindenség, mint a lábas, amibe a pacal (apuka) öltözött

csak vak vagy hozzá, kisfiam, közli apuka, én pedpacal_krumpli_8438.jpgig válaszolnék, betűtípus betárazva, de végül visszaszívom, lenyelem, egy válasszal több leszek, egy válasszal hájasabb, mert a pacal ugyan éteri lény, a felsőbb szférákból való, ám szája neki csak annyira van, mint az angyaloknak farkuk: semennyire se

apuka tehát csupa bélfodor, a gyomromon átvezető sárgaköves úton végigbattyog, s a szívem helyébe vackol, úgy döntvén, hogy a fene egye meg: végre dobogjon valami odabenn, akképp, hogy

 

 - Dobb, dobb. 

 

kurtvonnegutemail

A bejegyzés trackback címe:

https://b1gasztro.blog.hu/api/trackback/id/tr537641512

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Senior58 2015.07.22. 21:06:34

bakker, nem kellene a konyhában betépve írogatni, milyen cuccot tolt ez az ember???

mr.pither 2015.07.23. 09:51:07

@Senior58: csoffadt vegetáriánusok nyilván nem is érthetik, mit hoz ki az emberbőől a pacalfüst. mindenesetre ezek után megyek a bádiggundelbe, és halottra eszem magam.

Senior58 2015.07.23. 12:09:35

Hát nem tudom a csopfadt vegák mit éreznek egy tál pacal láttán, nem vagyok a legkevésbé sem vegetáriánus, ráadásul imádom a pacalt, mindig van a fagyasztóban egy két adag megfőzve vészhelyzet esetére, de azért apukámnak nem nevezném,ráadásul apukát a piros lábasban látni, piros szaftban, hááááát...., basszus.... És mi az a pacalföst? Odaégett? Kár érte, szegény apuka, még ez is!